Mint a magasban lengő sasmadár, úgy kóvályog fölöttünk a halál: hol itt, hol ott egy lelket elragad. Csupán a test marad.   Ha engem látsz majd némán, hidegen, és szólítasz és nem nyitom szemem, az égre nézz: én immár arra lengek. Csupán a testem az, mit eltemettek.   Elhagylak. De ha sírva szólsz nekem, leszállok … Bővebben: Gárdonyi Géza: Fiamnak